Szeptember utolsó vasárnapján – Szent Jeromos emléknapjához kapcsolódóan – a Szentírást helyezi középpontba az egyház. A katolikusok leggyakrabban a miséken találkoznak bibliai szövegekkel. De vajon a Biblia mekkora részével?
1963-ban jelent meg a II. Vatikáni Zsinatnak a liturgia megújítását célzó irata. Ebben a pápa vezetésével összegyűlt püspökök ezt az irányelvet határozták meg:
„Annak érdekében, hogy Isten igéjének asztala gazdagabban legyen megterítve a hívők számára, a Biblia kincseit jobban föl kell tárni úgy, hogy meghatározott számú év alatt a Szentírás fontosabb részeit olvassák föl a népnek." (Sacrosanctum Concilium 51. pont)
A II. Vatikáni Zsinatot megelőző misekönyvben ugyanis, amely 1570-től 1969-ig lényegileg változatlan formában volt használatban, a hétköznapi és a vasárnapi misékben egyaránt két bibliai szakasz szerepelt. Az első olvasmány, a lecke általában valamelyik újszövetségi levélből hangzott el, a második pedig egy evangéliumi rész volt. Vasárnap sosem olvastak fel az Ószövetségből, de húsvét és pünkösd előestéjén, vízkeresztkor és az azt követő héten, a nagyhéten és egyéb hétköznapokon, valamint bizonyos szentek napján ószövetségi olvasmány volt található a misében.
A II. Vatikáni Zsinat után, amikor visszatérve a korábbi hagyományhoz a miseolvasmányok külön olvasmányos könyvekben (lekcionáriumokban) kerültek kiadásra, a vasárnapi és főünnepi misék immár három olvasmányt tartalmaznak: az első olvasmány az Ószövetségből van (illetve olykor az Apostolok cselekedeteiből vagy a Jelenések könyvéből), a második az újszövetségi levelekből származik, a harmadik pedig valamelyik evangéliumból való. A vasárnapi olvasmányok három éves ciklusokban ismétlődnek. Hétköznapokon továbbra is csak két olvasmány szerepel a misében. Az első, hosszabb olvasmány lehet akár ó-, akár újszövetségi, és kétévente ismétlődik. Az evangéliumi szakaszok olvasása során pedig a folyamatos olvasás elve érvényesül, vagyis egy év alatt szinte valamennyi evangéliumi szöveg elhangzik.
Itt érkezünk el ahhoz a kérdéshez, hogy mit is jelent ebben az esetben, hogy „szinte". Voltaképpen mekkora hányadát hallhatja a Bibliának az, aki rendszeresen részt vesz a vasárnapi, ill. a vasárnapi és a hétköznapi miséken is? Felix Just, Kaliforniában élő jezsuita biblikus tanár pontos kimutatást készített erről itt.
Ezek alapján azt lehet mondani, hogy viszonylag keveset. Jelenleg a vasárnapi misére járó az ószövetségi szövegek 3,7 %-át hallja, az Újszövetségnek pedig nagyjából negyedét. A legjobb az arány a négy evangélium esetében: az evangéliumok szövegének 58 %-a hangzik el a három éves ciklus valamely vasárnapján. Viszont összevetve a II. Vatikáni Zsinatot megelőző rendszerrel, jelentősen javult a helyzet. 1969-ig, ahogy fentebb említésre került, lényegében nem volt ószövetségi olvasmány, és az evangéliumoknak is csupán 22 %-a lett szétosztva akkor még egy évre.
Ennél jóval gazdagabb repertoárral találkozik az, aki minden nap szentmisén tud részt venni. Ebben az esetben az evangéliumok 9/10-ét hallgathatja meg, az egyéb újszövetségi iratoknak több, mint a felét, és az Ószövetség könyveinek 13,5 %-ával is találkozhat. Teljes egészében egyedül János első levele kerül felolvasásra a Bibliából. A Krónikák első könyvének, Judit és Abdiás könyvének azonban még hétköznap sem hangzik el egyetlen sora sem.
Összességében tehát az állapítható meg, hogy jelentős előrelépés történt a mise megújított liturgiájában. Az eucharisztia ünneplésében résztvevők valóban gazdagabban terített asztalról részesednek Isten igéjének táplálékából. Ez fokozottan igaz a hétköznapi misék esetében. Ugyanakkor az is látható, hogy bőséggel akadnak olyan részei a mind az ó-, mind az újszövetségi Szentírásnak, amelyek csak az egyéni vagy kiscsoportos bibliaolvasás és -tanulmányozás révén válnak megismerhetővé. Ezért a mai kereszténynek sem szól más üzenet, mint hogy „Vedd és olvasd!".
Csigi Péter
Hasznos oldalak:
