A Didakhé, azaz: A tizenkét apostol tanítása vagy hosszabban: Az Úr tanítása a tizenkét apostol által a pogányoknak című írás a korai egyház folyamatos eucharisztikus ünnepének fontos tanúsága. Keletkezésének pontos helyét és idejét azonban bizonytalanság övezi. Az egyéb korai keresztény munkák mellett a Didakhét is tartalmazó kéziratot Philotheos Brüennios (1833-1917) érsek, nikodémiai metropolita fedezte fel 1873-ban Jeruzsálemben, az ortodox Szent Sír Testvériség monostorában. A jelentőségének megfelelően óriási visszhangot kiváltó szöveg 1883-ban jelent meg először nyomtatásban, és azóta sorra születnek hozzá a magyarázatok. A rövid munka páratlan bepillantást enged az ősegyház aszketikus és liturgikus életébe, ugyanakkor nem világos, hogy mennyire tekinthető általánosnak az abban leírt gyakorlat, továbbá, hogy mi a Didakhé kapcsolata az evangéliumokkal, elsősorban Máté evangéliumával. Egyes kutatók szerint közös tradícióból merít az evangélista és a Didakhé szerkesztője, mások az evangéliumot tartják a Didakhé forrásának. Van olyan elgondolás is, amely szerint az evangélista a Didakhénak egy, az általunk ismertnél korábbi változatát ismerte és használta, azaz, a Didakhé szövege valójában korábbi, mint Máté evangéliuma, eredete az apostoli korra nyúlik vissza. Az bizonyos, hogy az egyház szentségi életének e legkorábbi szövegemléke még a II. század közepe előtt keletkezett.

A szöveg az életre és a halálra vezető két útról szóló tanítással kezdődik, majd a keresztség (7.1-4), a heti böjt (8.1), a napi imádság (8,2 kk) után az eucharisztia helyes végzésére vonatkozóan ad utasítást (9.1-10.7).

„Az Eucharisztiáról a következőket: így végezzétek, először a kehely fölött: Hálát adunk néked Atyánk a Te szolgádnak, Dávidnak szent szőlőjéért, amelyet megismertettél velünk szolgád, Jézus által! Dicsőség néked mindörökké! A kenyértörésről pedig a következőképpen: Hálát adunk néked, Atyánk, az életért és tudásért, amelyet kinyilatkoztattál nekünk a Te szolgád, Jézus által! Dicsőség néked mindörökké! Ahogyan e kenyértöredékek szét voltak szóródva a hegyeken és eggyé váltak összegyűjtve, úgy gyűljön össze egyházad királyságodban a föld határairól! Mert tiéd a hatalom és dicsőség Jézus Krisztus által mindörökké! Ne egyék és ne igyék az Eucharisztiából senki más, csak az, aki meg van keresztelve az Úr nevére. Erről mondta ugyanis az Úr: Ne dobjátok a szentet a kutyák elé! (Mt 7,6) Miután pedig beteltetek, így adjatok hálát: Szent Atyánk, hálát adunk néked szent nevedért, amelynek sátrát szívünkben ütötted fel, a tudásért és hitért és halhatatlanságért, amelyet kinyilatkoztattál nékünk a Te szolgád, Jézus által! Dicsőség néked mindörökké! Mindenható Uralkodónk, aki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt és italt adtál, és örök életet Szolgád által! Mindenekelőtt azért adunk hálát néked, mert hatalmas vagy! Dicsőség néked mindörökké! Emlékezzél meg, Uram, egyházadról, hogy szabadítsd meg őt minden gonosztól és tedd tökéletessé szeretetedben, és gyűjtsd össze a négy szél irányából a megszenteltet országodba, amelyet neki készítettél! Jöjjön a kegyelem, és múljon el e világ! Hozsanna Dávid Istenének! Aki szent, jöjjön, aki nem az, térjen meg! Maranathá! Ámen!” (9.1-10.6. Vanyó L. fordítása)

Ezt követően a Didakhé a próféták, az apostolok és a vándorok befogadásáról rendelkezik (11.1-13.7) egy olyan időszakban, amikor többen visszaéltek a keresztény közösségek vendégszeretetével, majd pedig utalva Malakiás próféta jövendölésére az Úrnak mindenütt bemutatott tiszta áldozatról, azaz az Úr napjának eucharisztikus ünnepléséről beszél.

„Az Úr napján gyűljetek egybe, törjétek meg a kenyeret és adjatok hálát, előtte tegyetek bűnvallomást, hogy tiszta legyen áldozatotok. Mindaz, akinek vitás ügye van felebarátjával, addig ne jöjjön közétek, míg ki nem békült, nehogy közönségessé váljon áldozatotok. Az Úr ugyanis erről mondotta: Mindenütt tiszta áldozatot mutatnak be nékem, mert nagy király vagyok, mondja az Úr, és nevem csodálatos a nemzetek között (Mal 1,11).” (14.1-3. Vanyó L. fordítása)

Heidl György

Képmelléklet: Malakiás próféta – Lotz Károly festménye a pécsi székesegyház Corpus Christi kápolnájának északi falán.
Fotó: Loósz Róbert